biztos A: 1563 Bÿztoſſagom [sz.] (RMNy. 3/2: 50); 1785 Bizattosok (NSz.); 1790 Bíztosának (NSz.) J: ‹fn› 1 1563 ? ’vmivel megbízott hatósági személy | Kommissar’ (↑), 1785 ’ua.’ (↑); 2 1891 ’rendőr | Schutzmann’ (NSz.) | ‹mn› 1 1748 ’kétségtelen | gewiß’ # (NSz.); 2 1761 ’biztonságos | sicher’ # (NSz.); 3 1786 ’bizalmas | vertraulich’ (NSz.); 4 1787 ’megbízható | vertrauenswürdig’ # (NSz.); 5 1839 ’szilárd | fest, bestimmt’ # (NSz.) Sz: biztosít 1824 biztosítá [r.] (NSz.) | biztosíték 1833 biztositékokat ’garancia; kaució | Garantie; Kaution’ (NSz.); 1896 ’elektromos áramkört önműködően megszakító készülék | elektrische Sicherung’ (Nszt.) | biztosító 1833 biztositó-intézet ‹foly mn-i igenév› (NSz.); 1838 Biztosító ’biztosító intézet | Versicherungsanstalt’ (Tzs.)

Származékszó. |  ⌂  A →bízik ’rábíz, ill. megbízik vkiben/vmiben’ szóból -t névszóképzővel és -s melléknévképzővel.  ⌘  A származékok nyelvújítási szavak.

☞ EtSz. bíz a.; Nyr. 83: 268; TESz.; EWUng.→ bízik