bizgat × A: 1585 bozgatom (Cal. 193); 1616 bizzegetnélek (NySz.); 1669 felbizgattya [t-j] (NySz.); 1696 bözgetnék (LevT. 2: 398); 1863 megbėzgetik (Kriza [szerk.] Vadr. 492) J: 1 1585 ’megérint; mozdít | berühren; bewegen’ (↑); 2 1616 ’ingerel; bosszant | reizen; ärgern’ (↑); 3 1696 ’bolygat; firtat | stören; aufstöbern’ (↑); 4 1740 ’biztat, ösztönöz; felbújt | anregen; aufwiegeln’ (NSz.)

bizgál × A: 1833 bizgál (Kassai: Gyökerésző 1: 328) J: ’piszkál; bosszant | stochern; aufreizen’

bizzent × A: 1862 Megbezzenteni [sz.] (CzF. bezzent a.); 1893 bizzent (MTsz.) J: ’érint; illet | berühren; anrühren’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →bozót és a →biccent, →borzad szócsaládjával is összefüggésben áll. Végződése: különböző igeképzők. Egyes változatok keletkezésére az →izgat lehetett analógiás hatással.  ∼  Ugyanebből a tőből: bezdít ’könnyen v. egy kicsit megmozdít’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 492); (N.) bizgul ’mérgelődik, bosszankodik’  (ÚMTsz.).

☞ EtSz. bëzdít a.; MNy. 61: 402; TESz.; EWUng.→ biccent, birizgál, borzad, bozót, mezgerél, piszkál