bivaly A: 1193 bilol, Biwol [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1246/ Byolokol [hn.] (OklSz.); 1274/ Buol [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 849); 1395 k. bÿal (BesztSzj. 1049.); 1533 Biial (Murm. 537.); 1551 bivaly (NySz.); 1701 Bihalok (MNy. 68: 18); 1783 bivalbö́rt (NSz.); 1790 bivaj (NSz.); 1803 biált (NSz.); nyj. bëal, bihó (MTsz.) J: 1 1193 ’a szarvasmarhánál erősebb, fekete színű kérődző állat | Büffel’ # (↑); 2 1508 ’vadszamár | Wildesel’ (DöbrK. 520); 3 1834/ ’ostoba ember | dummer Mensch’ (Nszt.); 4 1885 ’a cséplőgép lokomobilja | Lokomobile der Dreschmaschine’ (Nyr. 14: 46)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a déli szlávból. |  ≡  Blg. бивoл; szbhv. bivo, bivola [birtokos eset], (Kaj) bivol; szln. bivol; – szlk. byvol; or. бyйвoл; stb.: ’bivaly’ [< lat.  (vulg.) *buvalus ’ua.’, amely a lat. bubalus ’ua.’ változata].  ⌂  A déli szlávból való származtatás mellett szól a bivalytartás sajátságos dél-dunántúli és erdélyi elterjedése. A korai adatokban megtalálható szó belseji l vagy hiátustöltő hang vagy hasonulás eredménye. A 19. sz. második felében a bivaly alak kiszorította a korábban használt bial, bival változatokat. – A 3., 4. jelentés metafora.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 93; TESz.; EWUng.→ bifláz, bifsztek