bitol × A: 1790 bitoltatni [sz.] (Nszt.) J: 1 1790 ’bitorol; igénybe vesz | usurpieren; in Anspruch nehmen’ (↑); 2 1807 ’elhasznál, elnyű; tönkretesz | abnützen; zugrunde richten’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1808 ’elherdál | vergeuden’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1912 ’kendert tör | Hanf brechen’ (Frecskay: MestSz. 230)

bitorol [1] A: 1799 bitorolta (Nszt.); 1831 bitorlani [sz.] (NSz.); 1832 bitorol (NSz.) J: 1 1799 ’〈hatalmat, kiváltságot〉 jogtalanul birtokol, használ | usurpieren’ # (↑); 2 1935 ’a házban kutat; fosztogat | im Hause herumsuchen; plündern’ (Csűry: SzamSz.)

A szócsalád alapja, a bitol valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és megegyezhet a →bitó tövével. Végződése igeképző.

A bitorol származékszó. |  ⌘  A bitol-ból keletkezett a nyelvújítás korában.

A szócsaládhoz még |  ∼  A (R.) bitor ’bitorló’  (1834: Kunoss: Szóf.) a bitorol-ból lett elvonva.  ⚠  A bitol-nak a ném.  (kfn.) bieten ’felosztani a zsákmányt’ szóból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 46: 167; TESz. bitorol a.; EWUng.→ bitó