bíró [6] A: 1306/ Byroutelek [hn.] (OklSz.); 1372 u./ Bÿro (JókK. 22); 1404 Solgabirak (MNy. 13: 257); 1800 Béró (Honism. 10/4: 28); 1818 biru (NytudÉrt. 40: 369) J: 1 1306/ ? ’ítélő hatalommal felruházott egyén | Richter; vom Staat bevollmächtigter Beamter’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1306/ ? ’falusi v. városi hatóságban vezető személy | Gemeindevorsteher, Schultheiß’ (↑), 1499 ’ua.’ (MNy. 49: 207); 3 1416 u./¹ ’parancsnok | Befehlshaber’ (BécsiK. 240) Sz: bíróság 1372 u./ byroſagaba (JókK. 119) | bírólkodik 1416 u./² birolkottanac [személyragos igenév + -nak] [sz.] ’uralkodik, kormányoz | herrschen, regieren’ (MünchK. 56vb) | bírólkodat 1416 u./² ’uralkodás, kormányzás | Herrschaft, Regieren’ (MünchK. 56vb) | bírál 1591 megh byralvan [sz.] (MNy. 79: 122) | bíráskodik 1792 Biráskodásra [sz.] (NSz.) | bírálat 1813–1815 birálat (MNy. 5: 123)

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A →bír igéből főnevesült, -ó képzős folyamatos melléknévi igenév. A jelentések az eredeti ’hatalmat gyakorol’ jelentés alapján keletkeztek.  ⌂⇒  A magyarból: lat.  (h.) byro ’bíró, bíra’; szln.  (N.) birouv ’ua.’; rom. birău ’falusi bíró, a falu bírája’ stb.

☞ EtSz. bír a.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bír, kis-, köz-, ország-, szolgabíró