birka A: 1347 Bwrges [sz.] [szn.] (SoprTört. 1: 193); 1461 birca (OklSz.); 1673 Birke (MNy. 2: 131); 1689 Berke gyapjút (OklSz.) J: 1 1347 ’juhfajta | 〈Art〉 Schaf’ # (↑); 2 1881 ’buta ember | Dummkopf’ (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a (N.) ber, brr ’‹birkaterelő szó›’  (ÚMTsz.) szavakkal függ össze; vö. még →berbitél. Végződése: kicsinyítő képző. 2 Cseh jövevényszó. |  ≡  Vö. Cseh  (morva) birka, burka ’juh’ [valószínűleg egy állatcsalogató, állatterelő szóból való származékszó; vö. or. быpбыp ’‹birkahívogató szó›’; ukr.  (N.) бup ’‹birkaterelő szó›’; stb.].  ≋  Vö. még szlk. birka ’rövidgyapjas juh’; or.  (N.) бы́pкa ’bárány; báránybőr’ stb. E származtatásnak az a nehézsége, hogy a fenti szláv szavak közül némelyik, időrendi okok miatt a magyarból származhat. ▣  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) bı̑rka ’egyfajta juh’; szln.  (V.) bı̑rka ’juh’ stb.

☞ MNy. 3: 211; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 92; TESz.; NytudÉrt. 88: 62; EWUng.→ bárány, berbitél, berke