szócikk megosztása

birizgál A: 1833 Birizgál (Nszt.); 1898 bizirgálni [sz.] (Dobos: DiákSz.); 1914 birizgél (EtSz.) J: ’piszkál, babrál, igazgat, fogdos | nesteln, stochern’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő egy hangátvetés továbbításával lehet összefüggésben, amely a →bizgat szócsaládjával hozható kapcsolatba; amelynél az eredeti változat valószínűleg a birizgál volt. Végződése gyakorító képző.

☞ MNy. 61: 402; TESz.; EWUng.→ bizgat