bimbó [6] A: 1456 k. binboth (SermDom. 1: 410); 1508 bomboztak [sz.] (DöbrK. 475); 1519 býmbokkal (JordK. 158); 1568 buͤnboiat (NySz.); 1585 Bimballós [sz.] (Cal. 142); 1804–1808/ bimbaja (NSz.) J: 1 1456 k. ’rügy; bimbó | Auge 〈an Bäumen〉; Knospe’ # (↑); 2 1538 ’mellbimbó | Brustwarze’ (Pesti: Nomenclatura F[1]); 3 1604 ’bogyó | Beere’ (Szenczi Molnár: Dict. Báccifer a.); 4 1683 ’pupilla | Pupille’ (NySz.) Sz: bimbózik 1508 (↑)

Egy fiktív tövű származékszó szófajváltása. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel; vö. →aszó, →rigó stb. A szótő ismeretlen eredetű és valószínűleg a →bont szócsaládjával van összefüggésben. A szó belseji b vagy egy szervetlen toldalékhang vagy mm > mb elhasonulás eredménye. A 2. jelentés lehet az eredeti, amelyből az 1. jelentés metaforikus úton alakulhatott ki. A 4. jelentéshez vö. →szem.  ∼  Idetartozik: bombék ’rügy, bimbó’  (1838: Tsz.).  ⚠  A szótő finnugorból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; NéNy. 10: 94; TESz.; Benkő: FiktI. 97; EWUng.→ bincsók, bont