billeg A: 1565 billegetik [sz.] (MFl.); nyj. bellegtet [sz.] (ÚMTsz.); bilög, büllög (MTsz.) J: 1 1565 ’inog, ingadozik | schwanken’ # (↑); 2 1712 ’ring; hullámzik | sich leise schaukeln; wogen’ (MonÍrók. 8: 396); 3 1794 ’ballag | schlendern’ (NSz.) Sz: billeget 1565 (↑)

billen A: 1716 billentőm [sz.] (SzT.); 1771 lebillentette [sz.] (NySz.); nyj. pellentő [sz.] (ÚMTsz.) J: ’megbillent, megdönt | kippen’ # Sz: billent 1716 [sz.] (↑) | billentyű 1807 Billentyǘ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Az ingás, billegés kifejezésére. A tő a ballag-gal való palatoveláris párhuzamosság alapján lehet összefüggésben. Végződése gyakorító-, ill. mozzanatos igeképző.  ≂  Valószínűleg idetartozik: biling ’szőlőcske; a szüretelésnél a tőkén visszamaradt szőlő’  (1799: MNy. 36: 199).

☞ EtSz.; TESz. biling a. is; EWUng.→ ballag, barázdabillegető, füllent, pillant