bilincs A: 1558 Bylynch (OklSz.); 1577 k. Belenchÿkeoth (OrvK. 608); 1580 Belÿnch (MNy. 79: 508); 1594 Beolenczek (SzT.); 1622 birincz (MNy. 79: 508); 1723 belénts (NySz.); 1806/ billincsein (Nszt.); 1844 Bélíncs (NSz.) J: ’rablánc | Fessel’
Valószínűleg ótörök jövevényszó, esetleg szláv közvetítéssel. | ≡ Csag. biläkčä ’bilincs, kötelék’; oszm. bilekçe ’ua.’, bilezik ’karperec’; kirg. bilezik ’ua.’; stb.; – vö. még blg. (N.) бeлчýг ’fémkarika’; szbhv. (N.) beòčug ’ua.’; or. (e. szb.) бѣльчyгъ ’karperec, gyűrű’. A törökben a biläk ’csukló’ szóból; vö. még mong. biličeg ’karika, gyűrű’. ⌂ A kiindulási alak a mongol és szláv adatok alapján a *biličäk lehetett. – A szó belseji n egy magyar toldalékhang. A bilincs alak a többes szám jeleként értelmezett szóvégi k elhagyásával keletkezett; vö. cir (→cirok), →csárda stb.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNy. 61: 281; Doerfer: TE. 2: 314; TESz.; MNy. 64: 152; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.