biléta ∆ A: 1748 billet [es. nem m.] (D. Éltes: FrSz. 37); 1790 Bilétért (NSz.); 1790 billéteknek (Nszt.); 1796 biléta (D. Éltes: FrSz. 37); 1796 bilietet (NSz.); 1808/ billetjének (NSz.) J: 1 1748 ? ’belépőjegy | Eintrittskarte’ (↑), 1790 ’ua.’ (↑); 2 1748 ? ’cédula; levélke | Zettel; Briefchen’ (↑), 1808/ ’ua.’ (↑)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Billet; ang. billet; fr. billet; ol.  (N.) biliéto, bilièt; stb.: ’(menet)jegy, (belépő)jegy; cetli, cédula’. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté [jelentéselkülönüléssel a fr.  (ófr.) billete, bullete ’pecsétlenyomat; medál, érme; igazolás, elismervény’; vö. még →bulla].  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből került, részben latin végződéssel.  ∼  Idetartoznak: (R.) balita ’jel, jelölés; cédula, cetli’  (1585: Cal. 1059), amely a lat.  (k.) bolleta, bulletta’levélke’ szavakból származik; a boletta ’illetékjegy’  (1930 k.: MNy. 50: 170) szó pedig valószínűleg az ol. bolletta ’minőség(meg)jelölés, (gyári) jegy, (áru)jegy’ szóra megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.→ bulla