bifláz A: 1879 bifláz (Koszorú 1: 504); 1885 bifláz (Nszt.); 1898 büflázni [sz.] (Dobos: DiákSz.) J: ’magol, értelem nélkül, szó szerint tanul | büffeln’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) ʙi̥ffl̥n, – ném. büffeln: ’erőlködve (könyv nélkül) megtanul vmit’, tkp. ’úgy dolgozni, mint egy bivaly’ [< ném. Büffel ’bivaly’; a gör. βoύβαλoς ’bivaly; gazella’ főnévre megy vissza]. ⌂ A bajor-osztrákból való származtatást hangtani okok támogatják. A szóvéghez vö. →csakliz. ⊚ Elavulóban levő diáknyelvi szó.
☞ EtSz.; Nyr. 87: 366; TESz.; EWUng.→ bivaly