bicska A: 1522 ? Bÿkcha [szn.] (MNyTK. 86: 83); 1750 bitske (Wagner: Phras. Scalprum a.); 1782 bitskás [sz.] (MNy. 70: 91); 1863 bicski (MTsz.) J: 1 1522 ? ’cipészkés | Schusterkneif’ (↑), 1750 ’ua.’ (↑); 2 1522 ? ’zsebkés | Taschenmesser’ # (↑), 1782 ’ua.’ (↑) Sz: bicskás 1782 ’olyan, akinek bicskája van | ein Taschenmesser besitzend’ (↑); 1795 k. ’tolvaj | Dieb’ (Nszt.) | bicskáz 1786 bitskázás [sz.] (MNy. 70: 91)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű. |  ⌂  Hangátvetéssel keletkezett a →bicsak-ból. A végződés a -ka kicsinyítő képző hatására is utalhat. 2 Török jövevényszó. |  ≡   Ujg. bı̈čġu ’kés’; csag. bïčqï ’fűrész’; CC. bïčqï ’ua.’; oszm. bıçkı ’ua.; cipészkés’; csuv. păśkă ’fűrész’; stb. [< török *bı̈č- ~ *bič- ’vág’].  ⌂  Hangtani okokból átadó nyelvként csak a kun jöhet számításba; a kun szó végi ı̈ > m. a hangváltozáshoz vö. →dara, →káka. A származtatást nehezíti a jelentések eltérése, valamint a magyar szó kései adatoltsága.  ∼  Idetartozik: bicskia ’cipészkés’  (1708: Pápai Páriz: Dict.), ’zsebkés’  (1720: HOklSzj. bicska a.) [< szbhv. bičkija ’cipészkés’ < oszm.  (↑)], amelynek szerepe lehetett a bicska kialakulásában.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; MNyTK. 69: 43; TESz. bicskia a. is; Ligeti: TörK. 249; EWUng.→ bicsak, bugylibicska