bicsaklik [1] A: 1564 bicsakolhat [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 252); 1784 kitzibakláſa [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 41); 1787 bicsaklik [▽] (Nszt.); 1808 bitzakló [sz.] (NSz.); 1808 Tzibekelni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1840 csobaklani [sz.] (MNy. 12: 43) J: 1 1564 ’közösül | mit jmdm geschlechtlich verkehren’ (↑); 2 1784 ’ficamodik | sich verrenken’ # (↑); 3 1787 ’rogy; félrecsuklik 〈láb〉 | sinken; sich 〈den Fuß〉 verstauchen’ # (↑); 4 1808 ’sántikál | hinken’ (Sándor I.: Toldalék); 5 1838 ’megbotlik | stolpern’ (Tsz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, feltehetőleg a hirtelen elhajlás, meggörbülés kifejezésére. A végződés gyakorító képző lehet. Az 1. jelentésnek eufemizmus lehet az alapja.
☞ EtSz. cibaklik a. is; TESz.; EWUng.