bíbic A: 1430 k. bibech, biboch (SchlSzj. 2257.); 1590 Bibicz (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 76); 1652 bíbicsk (EtSz.); 1669 bibéc (MNy. 69: 419); 1771 gibitz (NSz.); 1780 bébitz (Nszt.); 1806 Kébitz (I.OK. 30: 257); 1864 bíbuc (CzF.) J: ’rendszerint vizes élőhelyeken előforduló, fekete-fehér színezetű, galamb nagyságú, hegyes bóbitájú madár | Kiebitz (Vanellus vanellus)’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az éles, vijjogó madárhang utánzására keletkezett; vö. még →libuc, amely a bíbic-cel szorosan összefügg. A kébic típusú változatok a ném. Kiebitz ’bíbic’ hatását tükrözik. Hasonló onomatopoetikus szavak: ang. peewit; or. чuбuc; stb.: ’ua.’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ libuc