bibasz × A: 1782 bibaszt [□] (Nszt.); 1784 bibaſz (Baróti Szabó: KisdedSz. 67); 1795/ bibas (I.OK. 30: 257); 1847 Bibástok (NSz.) J: ‹fn› 1782 ’〈cigány férfiak egymás között használt gúnyos, lenéző megnevezéseként〉 | 〈als spöttische Anrede unter zigeunerischen Männern〉’ (↑) | ‹mn› 1 1784 ’léhűtő, semmirekellő 〈ember〉 | unnütz, herumlungernd’ (↑); 2 1793 ’gyámoltalan; ostoba | unbeholfen; dumm’ (Nszt.); 3 1887 ’szégyentelen; alávaló | schamlos; niederträchtig’ (Nyr. 16, 142)
Cigány jövevényszó. | ≡ Cig. (erd.) bibaçt, (ném.) bibáχt, (szb., hv.) bibaχ: ’balsors, szerencsétlenség’ [< cig. bi- [fosztóképző] + baχt ’sors, szerencse’]. ⌂ Az alakváltozatok többszörös átvételre utalnak. A magyarban főnévi jelzői funkcióban melléknévvé is vált. ⌂⇒ A magyarból: szlk. bibas ’szemtelen, pimasz’.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 598; TESz.; EWUng.