biankó A: 1830 Bianco-ban (ErdélyiH. 1830. febr. 23.: 127); 1870 blankó (Hon 1870. júl. 24.: [4]); 1893 biankó-eladások (PNapló 1893. máj. 8.: 7) J: ‹mn› 1830 ’kitöltetlen | Blanko-’ (↑) | ‹fn› 1865 ? ’fehér, kitöltetlen lap | leeres, unbeschriebenes Blatt’ (Babos: KözhSzt. Bianca a.), 1992 ’ua.’ (Nszt.)
Jövevényszó egy német elöljárószói szókapcsolat, ill. különböző német összetételek alapján. | ≡ Vö. ném. in blanko, (R.) in bianco ’üres, tiszta, kitöltetlen’; ném. Blankoscheck ’értékösszeg nélküli aláírt csekk’, Blankowechsel ’értékösszeg nélküli aláírt váltó’ stb. Ezek az ol. in bianco ’üres, tiszta’, ill. ol. assegno in bianco ’biankó csekk’, ol. cambiale in bianco ’üres váltó’ stb. szókapcsolatokra mennek vissza. ∼ Idetartozik: (R.) blankváltó ’ua.’ (1875: NSz.), amely a ném. blank ’világos, fehér, tiszta’ hatására utal.
☞ TESz.; EWUng.→ blanketta