betyár A: 1744 betyárt (Nyr. 73: 342); 1745 Bettyár [szn.] (Nyr. 100: 96); 1845 pégyár (NSz.); 1890 bëtyár (NySz.); nyj. bëcsár (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1744 ’napszámból, alkalmi és idénymunkából élő legény v. leány | sich von Tagelohn ernährender junger Mensch’ (↑); 2 1788 ’útonálló, rabló | Straßenräuber’ # (Szily: NyÚSz.); 3 1807 ’disznópásztor | Schweinehirt’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1808 ’csinos, fess legény | schmucker Bursch’ (Sándor I.: Toldalék); 5 1824 ’senkiházi; csibész | Taugenichts; Spitzbube’ # (NSz.); 6 1842 ’urasági cseléd; zsellér | Herrschaftsknecht; Instmann’ (MTsz.); 7 1862 ’hajóhúzó ember | Treidler’ (CzF.); 8 1876 ’felfogadott gyermek | angenommenes Kind’ (Nyr. 5: 334) | ‹mn› 1 1764 ’féktelen, zabolátlan, vad, durva, neveletlen | unbändig; grob, ungezogen’ (Ethn. 68: 350); 2 1942 ’rossz, dühös, haragos, borzasztó | schlimm, grimmig’ (Kelemen B.: IdSz.) | ‹partikula› 1923 ’〈mn v. hsz fokozására〉 nagyon | 〈zur Steigerung von Adj. od. Adv.〉 sehr’ (Nszt.) Sz: betyárkodik 1759 betyárkodtunk (MNy. 50: 220) | betyáros 1787 betyáros (Nszt.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. bećar ’agglegény; korhely, munkakerülő ember’, (R.) ’zsoldos’, (N.) ’idegen napszámos’ [< oszm. bekâr ’csavargó; agglegény’ < újperzsa bīkār ’csavargó’].  ≋  Megfelelői: blg. бeкяp ’ua.; agglegény’; újgör. μπεκιάϱης ’agglegény’; rom. becher ’ua.’.  ⌂⇒  A magyarból: szlk. beťár; ném.  (R.) betjare; stb.: ’útonálló, rabló’; stb.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 91; Ethn. 68: 349; TESz.; EWUng.→ kapcabetyár, laci-