betű A: 1416 u./¹ beto̗néc, bo̗to̗ (BécsiK. 277, 268); 1456 k. Bwthwʒerent (SermDom. 2: 118); 1533 buttoͤtul (Murm. 2350.); 1538 bewtÿk (Pesti: Nomenclatura A4); 1550 k. botw (KolGl.); 1600 k. Bethwÿ (BrassSzt. 11); 1862 bėtű (CzF.) J: 1 1416 u./¹ ’írás; szöveg | Schrift; Text’ (BécsiK. 277); 2 1416 u./¹ ’vmely beszédhang írott képe; írásjegy | Buchstabe; Schriftzeichen’ # (BécsiK. 50); 3 1533 ’szó | Wort’ (↑); 4 1590 ’beszédhang | Sprachlaut’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 97) Sz: betűz 1645 Kiboͤtuztetik [sz.] (NySz.)

 Török jövevényszó. |  ≡  Türk. bitig; CC. bitik, bitiv; oszm. bitik; stb.: ’írás, irat’ [< török *biti-, *bit- ’ír’]. Megfelelői a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *bitig lehetett. A szóvég alakulásához vö. →kölyű, →seprő stb. Az 1. jelentésből a többi metonímiával jött létre.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Doerfer: TE. 2: 263; TESz.; MNy. 68: 151; Ligeti: TörK. 261; EWUng.→ cirill-, vargabetű