beteg A: 1372 u./ betegnec, betteget (JókK. 13); 1380 k. Bettek (KönSzj. 57.); 1416 u./¹ bètèǵ (BécsiK. 268); 1510 beteek (MargL. 131) J: ‹fn› 1372 u./ ’nem egészséges ember | Kranke(r)’ # (↑) | ‹mn› 1380 k. ’nem egészséges | krank’ # (↑) Sz: betegség 1372 u./ betegſegben (JókK. 73) | betegül [főleg meg~] 1372 u./ be(d)tegewltuala meg ’megbetegszik | erkranken’ (JókK. 81) | beteglik 1372 u./ beteglekuala ’betegeskedik | krank sein’ (JókK. 141) | betegít [ma meg~] 1416 u./¹ mėgbètèǵeitn. (BécsiK. 43) | betegülés 1456 k. betheguleſe ’megbetegedés | Erkrankung’ (SermDom. 2: 198) | betegedik [ma meg~] 1495 e. meg betego̗̗dic (GuaryK. 5) | betegszik [ma meg~] 1758 betegszik (MNy. 60: 219) | beteges 1506 bethegoͤs (WinklK. 319) | betegeskedik 1536 betegeskednek (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A szó végi g ~ k névszóképzőnek tűnik; vö. →hideg, →meleg stb. – Az újabb származtatási kísérletek nem meggyőzőek.  ⌂⇒  A magyarból: szln.  (R.) beteg; szlk.  (N.) beťah; rom. beteag; stb.: ’beteg’.

☞ EtSz.; TESz.; FUM. 10: 481; EWUng.