beszéd A: 1138/ ? Beſedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); 1318 Bezedkeu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ beʒedekett (JókK. 75); 1416 u./¹ èbèzėd (BécsiK. 27); 1490 bezydewel (SzalkGl. 200.); 1499 beʒʒedwth (KL. 10.) J: 1 1138/ ? ’szóbeli megnyilatkozás | Rede’ # (↑), 1318 ’ua.’ (↑); 2 1519 ’szó | Wort’ (JordK. 374); 3 1604 ’mese | Märchen’ (Szenczi Molnár: Dict. Fábula a.) Sz: beszédes 1403 Bezedes [szn.] (OklSz.)

beszél A: 1372 u./ beʒellenem [sz.] (JókK. 15); 1416 u./¹ bèzellèttèc (BécsiK. 62); 1552 Bezylnek wolt (SzT.); 1791 beszéll (NSz.) J: 1 1372 u./ ’szól, mond | sprechen, reden’ # (↑); 2 1517 ’elbeszél, elmond | erzählen’ (DomK. 17v); 3 1626 ? ’idegen nyelven tud | einer 〈fremden〉 Sprache mächtig sein’ # (NySz.), 1799 ’ua.’ (SzT.); 4 [ma főleg ki~] 1843 ’vkiről a háta mögött rosszat mond, rágalmaz, hírbe hoz | jmdm (Schlechtes) nachreden’ (SzT.) Sz: beszélette 1416 u./¹ ‹hat-i igenév› (↑) | beszélés 1470 beʒeleſbe (SermDom. 2: 671) | beszélget 1584 beszelgeti (NySz.)

beszély ∆ A: 1833 beszélynek (Nszt.) J: ’novella | Novelle’

A szócsalád alapja, a beszéd szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. besěda ’beszélgetés; szó’; szbhv. beseda ’beszéd’; szlk. beseda ’beszélgetés’, (R.) ’társaság’; or. бeceдa ’beszélgetés’, (R.) ’társaság; szentbeszéd, prédikáció’; stb. [? <  szláv *bez ’kint’ + *sěda ’ülés’].  ⌂  A beszéd alak a birtokos személyjelként értelmezett szó végi a elhagyásával keletkezhetett; vö. →kolbász, →lapát stb.

A beszél származékszó. |  ⌂  A beszéd-ből keletkezett -l igeképzővel; a szóalak dl > ll > l hangváltozással jött létre, vö. még →vall.

A beszély származékszó. |  ⌂  A beszél alapján keletkezett névszóképzővel a nyelvújítás korában.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 90; TESz.; EWUng.→ köz-, pár-, példa-, szégye, szó-, szűz-, táv-