bestia A: 1507 Bestia (OklSz.) J: ‹fn› 1 1507 ’〈szitokszóként v. szitkozódásban〉 gonosz v. gyalázatos személy | Schurke 〈als Schelt- od. Schimpfw.〉’ (↑); 2 1531 ’ostoba, oktalan lény | unvernünftiges Wesen’ (ThewrK. 202); 3 1533 ’állat; vadállat | Tier; wildes Raubtier’ (Murm. 497.); 4 1803 ’szajha | Hure’ (Nszt.); 5 1897 ’önző, kegyetlen nő | selbstsüchtiges, grausames Weib’ (NSz.) | ‹mn› 1572 ’alávaló, gyalázatos | niederträchtig, schmachvoll’ (SzT.)

bestiális A: 1769 Bestialis (SzT.); 1881 besztiális (Nszt.); 1899 bestiálisan (NSz.) J: 1 1769 ’alávaló, gyalázatos | niederträchtig, schmachvoll’ (↑); 2 1881 ’állatias | bestialisch’ (↑)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. bestia ’(vad)állat; fenevad ‹szitokszóként›’, (h.) ’(vad)állat; jószág’ [?indoeurópai eredetű; esetleg vö. ír  (óír) dāsacht ’düh, őrjöngés’; litv. dvasià ’szellem, értelem’; stb.]│lat. bestialis ’állati(as)’.  ≋  Megfelelőik: ném. Bestie, bestialisch; ol. bestia, bestiale; stb.: ’vadállat, fenevad’, ’vadállati’.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb. A szó végi s-hez vö. →aktuális, →brutális stb.

☞ TESz.; EWUng.→ beste