beste ∆ A: 1490 bestye (SzalkGl. 101.); 1532 bestieit (TihK. 335); 1693 béstyé (SzT.); nyj. bëstë (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1490 ’állat; vadállat | Tier; wildes Raubtier’ (↑); 2 1511 ’〈szitokszóként v. szitkozódásban〉 gonosz, gyalázatos személy | 〈als Schelt- od. Schimpfw.〉 niederträchtige Person’ (OklSz. bestia a.) | ‹mn› 1558 ’aljas, alávaló | niederträchtig, schuftig’ (SzT.)

Jövevényszó, valószínűleg olasz  (É.) eredetű. |  ≡  Ol.  (fri.) beštie [többes szám], beśtie [többes szám], beśţie [többes szám] ’állat’, (mant.) bestia ’ostoba, tökfilkó’, (bol.) bistia ’nyers, faragatlan, kegyetlen ember’, – ol. bestia ’vadállat, fenevad’ [< lat. bestia ’ua.’].  ≋  Megfelelője: ném.  (baj.-osztr.) beschdie ’ua.’.  ⌂  A magyar szitokszóként vette át; vö. még ol.  (giul.), (tr.) bestoma ’szitokszó, szitkozódás’, (feltr.) bestemar ’szidalmaz’. A beste típusú változatok keletkezését az utóbbi alak is támogathatta.  ⚠  A latinból való közvetlen származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 8: 326; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bestia