berzenkedik A: 1566 fel ... berezsnszkoͤdgyenec [? ɔ: berzenszkoͤdgyenec] (Heltai: Fab. 156); 1573 berzenkednek (MFl.); 1615 Boͤrzoͤnkoͤdik [▽] (NySz.) J: 1 1566 ’〈ember〉 dühösködik; ellene szegül vminek | wüten 〈Mensch〉; sich auflehnen’ (↑); 2 1573 ’nyugtalankodik | unruhig sein’ (↑); 3 1589 ? ’húzódozik vmitől; iszonyodik vmitől | zögern; sich grausen’ (SzT.), 1845 ’ua.’ (NSz.); 4 1615 ’〈állat〉 felborzolt tollal, szőrrel dühösködik | die Federn, die Haare sträubend wüten 〈Tier〉’ (↑); 5 1825 ’ingerkedik | necken’ (Nszt.)

berzeszt † A: 1597 Berzeszti (NySz.) J: ’〈madár〉 tollait felborzolja | die Federn sträuben’

berzenget × A: 1678 bersegettél (OklSz.); 1767 berzengeti (NSz.) J: 1 1678 ’ingerel | reizen’ (↑); 2 1825 ’bizserget | prickeln machen’ (NSz.); 3 1863 ’megbolygat | aufstören’ (Kriza [szerk.] Vadr. 492); 4 1894 ’felborzol | sträuben’ (NSz.)

berzent × A: 1784 berzenteni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 15) J: ’izgat; bolygat | erregen; an etw rühren’

berzed × A: 1796 berzed (MNy. 6: 83) J: 1 1796 ’borzasan felmered 〈szőr, haj〉 | sich sträuben 〈Haare〉’ (↑); 2 1815 ’borzong | frösteln’ (NSz.); 3 1874 ’iszonyodik vmitől | sich grausen’ (Nyr. 3: 224)

berzel × A: 1861 berzelni [sz.] (MNyszet. 6: 317) J: ’felborzol | zerzausen’

berzen × A: 1803 Berzenni [sz.] (Nszt.) J: ’nyugtalanná válik; haragra gerjed | unruhig, böse werden’

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →borzad szócsaládjáéval. A végződések különféle igeképzők. A szó belseji r szervetlen járulékhang; a tő eredeti alakjához vö. →bizgat, →bozót.  ∼  Ugyanebből a tőből keletkezett a folyamatos melléknévi igenév -e képzőjével: 1211 Berze  [szn.]  (PRT. 10: 507).  ≂  Tisztázatlan idetartozású: 1319 berzet  [sz.]  [szn.]  (AnjOkm. 1: 502).

☞ MNy. 5: 13, 61: 398; EtSz. borzas a.; TESz.; EWUng.→ borzad