bervéng × A: 1470 k. berwing (CasGl. 74.); 1578 boͤrueit (NySz.); 1595 boͤrvengh (NySz.); 16. sz. Berveng (NéNy. 7: 180); 1647 pervingh (EtSz.); 1775 Börvény (MNy. 4: 371); 1793 börvely (Gáldi: Szótir. 116); 1807 berling (MagyFűvészk. 321); 1827 börvelgy (Ruzsiczky: KazTájsz. 192); 1862 bėrvény (CzF. bėrvény a.); nyj. bőrving (ÚMTsz.) J: ’télizöld, meténg | Immergrün (Vinca)’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) berewinke, berwinke, (kor. úfn.) berwink, berwīc: ’télizöld’ [< lat. pervinca ’ua.’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (R. Kaj) bervinek; cseh barvínek; stb.: ’ua.’.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 597; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.