berreg A: 1787 beregni [sz.] (MNy. 36: 199); 1790 bergés [sz.] (NSz.); 1805 berreg (Nszt.); 1833 Bergik [□] (Kassai: Gyökerésző 1: 294); 1862 bėrėg (CzF.); nyj. börrög (MTsz.) J: 1 1787 ’párzik 〈juh〉 | sich begatten 〈Schaf〉’ (↑); 2 1790 ’〈tárgy, szerkezet〉 mélyebb, pergő hangot hallat | rattern, rasseln’ # (↑); 3 1838 ’morog | knurren, schnurren’ (Tsz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A mélyebb pergő hang, folyamatos tompa zörej utánzására keletkezett. A tő összefügghet a →berbitél-ével. Végződése a -g gyakorító képző. A bergik változat az [1]-es tőtípus hatására utal. A 2. jelentés lehetett az eredeti. Az 1. jelentéshez vö. →berbitél, →búg.
☞ EtSz. 2. bërëg a., 1. berrëg a., 2. berreg a.; TESz.; Benkő: FiktI. 144; EWUng.→ berbitél, brr