bérmál A: 1519 meg beermaltatny [sz.] (CornK. 21); nyj. bërmal (MNy. 9: 431) J: 1 1519 ’〈katolikus püspök rendszerint a serdülőkorban levő hívőt〉 ünnepélyes szertartással hitében megerősít | firmen’ (↑); 2 1790 ’elnevez | benennen’ (NSz.); 3 1881 ’ütlegel; ver | prügeln; schlagen’ (NSz.)

 Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (Kaj) bérmati, (Ča) birmati; szln. birmati: ’bérmál’ [< ném.  (kfn.) firmen ’ua.’ vagy lat.  (e.) fermare ’ua.’]. Vö. még szlk. birmovať; le. bierzmować; stb.: ’ua.’.  ⌂  A 2. jelentés azzal függ össze, hogy a bérmálkozó a keresztneve mellé új nevet kap. A 3., tréfás jelentés alapja az, hogy a bérmálást kiszolgáltató püspök gyöngéden arcul üti a megbérmálandót annak jeléül, hogy a megbérmáltnak a hitéért minden szenvedést el kell tűrni.  ∼  Idetartoznak egyes összetételek, amelyeknek bérma- előtagja elvonás a bérmál-ból: bérmalevél ’bérmálást igazoló okirat’  (1806: NSz.); bérmaanya ’az a nő, aki a szertatás alatt a bérmálandó leány mögött áll’  (1857: Nszt.); stb.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 233; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 89; TESz.; EWUng.→ konfirmál