berbitél × A: 1544 birbitelnek (RMKT. 2: 184); 1559 berbeteleſen [sz.] (NySz.); 1568 berbiteled (NySz.); 1603 boͤrbitelni [sz.] (NySz.); 1787 Börbötülés [sz.] (Kreszn. berbétél a.); 1790 berbitélnek (Nszt.); 1838 Berbitálni [sz.] (Tsz.); nyj. bërbëtél (MTsz.) J: 1 1544 ’mormol 〈imát, varázsszavakat〉; csacsog | murmeln 〈Gebet, Zauberworte〉; plappern’ (↑); 2 1838 ? ’párzik | sich begatten’ (Tsz.), 1862 ’ua.’ (CzF. bergik a.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő összefügghet a →berreg tövével. Végződése gyakorító képző. A szó a mormolás, fecsegés utánzására keletkezett. A 2. jelentés kialakulását az magyarázza, hogy a párzó hím sajátos hangot szokott adni párzás közben; vö. →berreg, →búg¹. – Hasonló onomatopoetikus szavak más nyelvekben: ol. borbottare ’morog’; szbhv. brbljati ’csacsog, fecseg’; or. бopмoтaть ’dünnyög, morog’; stb.
☞ MNy. 9: 387; EtSz.; Bárczi: Szók. 21; TESz.; EWUng.→ berreg, birka