berbécs × A: 1423 ? Berbech [szn.] (OklSz.); 1458 Berbech (MNy. 61: 483); 1577 berböcs (ErdEml. 3: 117); 1609 börbeczet (SzT.) J: 1 1423 ? ’ürü | Hammel’ (↑), 1458 ’ua.’ (↑); 2 1462 ’kos | Widder’ (Mihályi: MárD. 446); 3 1751 ’cölöpverő kos | Rammklotz’ (Bakos F.: REl. 204); 4 1772 ’bőrkötény | Lederschürze’ (NSz.); 5 1807 ’báránybőrsüveg | Lammfellmütze’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1875 ’durva, nyers modorú ember | grober Mann’ (Nyr. 4: 227); 7 1906 ’bekecs | Pekesche’ (NyF. 29: 29)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. berbec, berbece, berbeci [többes szám] ’kos; cölöpverő kos’ [lat. (vulg.) berbex ’ürü; kos’]. ⌂ A magyarba valószínűleg a román többes számú alak került át. A 2. jelentés metaforikus úton keletkezett, a 4., 5. és 7. jelentés berbécs előtagú szószerkezet alapján jöhetett létre; vö. berbécs kucsma ’báránybőr sapka’ (1793: NSz.).
☞ Takáts: Rajzok 2: 334; EtSz.; TESz.; EWUng.