benzin A: 1858 benzint (OrvH. 1858. márc. 14.: 159); nyj. bëndzintü (ÚMTsz.); bërzin (EtSz.) J: ’kőolaj lepárlásával nyert színtelen, jellegzetes szagú, gyúlékony folyadék | Benzin’ #
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Benzin; ang. benzine; fr. benzine; stb.: ’benzin’. A németből terjedt el [tudatos szóalkotás a lat. (k.) benzoe ’benzoéfa, benzoégyanta’ alapján a kémiai szaknyelvben gyakori -in(e) képzővel]. Forrása: arab lubān ǧawī ’jávai tömjén’. A németben eleinte ’benzol’ jelentésben használták. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át. ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett a benzol ’egy fajta gyúlékony folyadék’ (1879: MagyLex. 3: 493), amely a ném. Benzol ’ua.’ közvetítésével került a magyarba; nemzetközi megfelelőihez vö. ang. benzol; fr. benzol; stb.: ’ua.’.
☞ TESz. benzol a. is; EWUng.