bendő A: 1398 ? Bende [szn.] (NytudÉrt. 68: 65); 1585 Boͤndoͤ (Cal. 367); 1732 bendőjét (SzT.); 1833 bendi (Kassai: Gyökerésző 1: 285); 1838 Bondó (Tsz.); nyj. böngyös [sz.] (MTsz.); gönde (MTsz.) J: 1 1585 ’has | Bauch’ (↑); 2 1702 ’bőrlebernyeg 〈szarvasmarháé, pelikáné〉 | Wamme’ (NySz. böndő a.); 3 1780 ’pacal | Kuttel’ (Nszt.); 4 1792 ’gyomor; állati bendő | Magen; Pansen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1800 ’lantorna, szárított marhahólyag hártyája | Rindsblase’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1833 ’egy fajta tartály; hasas korsó | Art Behälter; bauchiger Krug’ (↑); 7 1928 ’dudoros gyökér | wulstige Wurzel’ (ÚMTsz.)

Bizonytalan eredetű, talán német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (kfn.) wambe ’nagy has; az állati bunda hasi része; a levágott állat értéktelen belsőségei; stb.’, – ném. Wamme ’(állati) has; szarvasmarha bőrlebernyege’ [germán eredetű; vö. ang. womb ’anyaméh’; norv. vomb ’(nagy) has; stb.’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) vámpe [többes szám] ’bőrlebernyeg’; szln. vamp ’ua.; nagy has’.  ⌂  A származtatásnak főleg hangtani nehézségei vannak. A szókezdő b-hez azonban vö. →bakter, →bognár stb. A szó belseji d elhasonulással, a szóvégi ő hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezhetett. A jelentések részben metaforikusak, részben metonimikusak. A szó a magyarba – miként a némettel szomszédos szláv nyelvekbe is – talán étkezési szokások elterjedésével honosodott meg.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) bindéu ’nagy has; gyomor’.

☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 95; EWUng.