bencés A: 1852/ bencésnek (Nyr. 28: 227) J: ‹fn› 1852/ ’benedekrendi szerzetes | Benediktinermönch’ (↑) | ‹mn› 1857 ’Szent Benedek rendjéhez tartozó | zum Benediktinerorden gehörend’ (Nszt.) – De vö. 1839 Benczebarát (NSz.); 1845 benczék ’benedekrendi szerzetes | Benediktinermönch’ (Nszt.)
Származékszó. | ⌂ A Bence [szn.]-ből keletkezett -s névszóképzővel. Az alapszó eredetileg a Vince [szn.] becéző változata volt, amelyet azonban a nyelvérzék régóta a Benedek-hez kapcsol. ∼ Korábbi megnevezések: 1602 Benedictinus [es. nem m.] ’Benedek-rendi szerzetes’ (Nyr. 93: 287); 1807/ Benedictinus ’ua.’ (NSz.). Ez latin jövevényszó: vö. lat. (e.) Benedictini [többes szám], (h.) Benedictini monachi [többes szám] ’ua.’ [< Benedictus [szn.]]. A Benedek-rendet nursiai Benedek (480 k.–543) alapította 529 körül Monte Cassino hegyén.
☞ Nyr. 27: 554, 28: 133; EtSz. Benedek a.; TESz.; EWUng.→ vincellér