béna A: 1086 ? Bena [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1372 u./ be[n]na (JókK. 103); 1449 ? Bena [szn.] (MNy. 83: 66); 1542 Beena [szn.] (MNy. 83: 66); 1552 bénac (Heltai: Dial. E2b); 1727 megh bédnitott [sz.]; megh bidnúlt [sz.] (MNy. 53: 229) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’vmely testrészével mozgásra képtelen; nyomorék | lahm; krüppelhaft’ # (↑); 2 1585 ’csonka | verstümmelt’ (Cal. 634); 3 1585 ’sánta | hinkend’ (Cal. 205); 4 1585 ’erőtlen | kraftlos’ (Cal. 302); 5 1793 ’ügyetlen(kedő), tehetetlen(kedő) | ungeschickt, unbeholfen’ (Nszt.); 6 1911 ’feladatát rosszul teljesítő 〈dolog〉 | schlecht funktionierend 〈Gegenstand〉’ (Nszt.) | ‹fn› 1416 u./¹ ’béna 〈ember〉 | Lahmer’ # (BécsiK. 322) Sz: bénul 1566 meg bénuͤlt vala (NySz.) | bénít 1604 Bennitom (Szenczi Molnár: Dict.) | bénázik 1995 bénáztam ’ügyetlenkedik | sich ungeschickt benehmen’ (Nszt.)

Jövevényszó, valószínűleg a szlovákból. |  ≡  Szlk. biedny, -a, -e ’szegény; satnya, senyvedő’ [vö. szlk. bieda ’ínség, nyomor; szerencsétlenség, fáradság, vesződség’]. Vö. még szbhv. bedan; or. бeдный; stb.: ’szegény’.  ⌂  A magyarba valószínűleg a szlovák melléknév nőnemű alakja került át. A származtatást a szlovák és a magyar jelentések közti eltérés, valamint a szó belseji dn-es változat viszonylag kései előfordulása gyengíti.

☞ EtSz.; MNy. 53: 229; TESz.; EWUng.