belénd × A: 1395 k. belend (BesztSzj. 382.); 1578 belénfuͤ (NySz. belénd a.); 1609 u. bellend fűveth (Ethn. 11: 120); 1647 boͤlénd fuͤ (EtSz. bëlénd a.); 1694 bilindnek (NySz.); 1838 Bőling (Tsz.); 1862 belim (CzF.); nyj. bellény (MTsz. bëlénd a.) J: 1 1395 k. ’a burgonyával rokon, mérgző gyomnövény | Bilsenkraut (Hyoscyamus)’ (↑); 2 1395 k. ’csomorika | Wasserschierling’ (BesztSzj. 406.)

beléndek A: 1797 Beléndek (Nszt.); 1800 belindek (Márton J.: MNSz.–NMSz. Belénd a.); 1840 bilindek (MTsz.); 1857 bölöndök (NSz.); 1862 bėléndėk (CzF.) J: ’a burgonyával rokon, mérgező gyomnövény | Bilsenkraut (Hyoscyamus)’

A szócsalád alapja, a belénd jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv.  (N.) blen, blem; szln. blen; cseh blín, (N.) blén; szlk. blen; stb.: ’beléndek’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ang.  (óang.) belene; svéd  (ósvéd) bulma; stb.: ’ua.’]. Megfelelői a keleti szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A belénd alak szó végi szervetlen járulékhangja →beléndes hatását tükrözheti. Az 1. és 2. jelentés feltehetőleg mindkét növény mérgező hatása alapján függ össze.

A beléndek esetleg analógiás alakulat. |  ⌂  A köznyelvben elterjedtebb és botanikai szakszóként is használtatos beléndek végződése tisztázatlan: talán a →lednek, →retek típusú szavak analógiás hatásával lehet számolni.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 86; TESz. beléndek a.; EWUng.