bekrepál A: 1909 Bekrepálnak (BorsszemJ. 1909. szept. 12.: 12); 1938 bekrapál (ÚMTsz.); nyj. bekrëpál (Bálint: SzegSz.) J: 1 1909 ’megdöglik; elromlik 〈gép, szerkezet stb.〉 | verrecken; kaputtgehen’ (↑); 2 1910 ’berúg, lerészegedik | sich besaufen’ (Nszt.)
Összetett szó. | ⌂ A →be¹ + az önálló szóként nem adatolt krepál határozós alárendelő összetétele. Az előtagnak perfektiváló szerepe van. Az utótag olasz jövevényszó, valószínűleg német közvetítéssel is. Vö. ol. crepare ’elreped; szétpukkad; tönkremegy’; vö. még ném. krepieren ’ua.’. Az olaszban a lat. crepare ’zörög, zúg’ továbbélése. – A szó főleg a német katonai nyelvből honosodhatott meg. ∼ – Más igekötővel keletkezett összetételek: megkrepál ’szétpukkad; tönkremegy’ (1875: Nyr. 4: 559); felkrepál ’ua.’ (1875: Nyr. 4: 559).
☞ TESz.; EWUng.→ be¹