bég² ∆ A: 1476 k. Alybeg (SzabV. 10); 1542/ bekoͤt (Tinódi: Cronica M1a); 1632 béknek [?✐] (MonTME. 1: 28) J: ’a basánál alacsonyabb rangú, régi török méltóság | türkischer Würdenträger niedrigeren Ranges als der Pascha’
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. bey, (R.) beg: ’úr, herceg; gazdag, előkelő férfi; ‹a török hadsereg tisztjeinek címe›’ [bizonytalan, talán iráni v. kínai eredetű; vö. óperzsa baga ’isten’; kínai (ókínai) pɐk ’fehér; a közösség legidősebb tagja’]. Vö. még kök-török bäg; ujg. bäg; csag. bäk : ’úr, herceg’ ≋ Megfelelői: blg. бег; szbhv. beg; alb. beg; stb.: ’az Oszmán Birodalom tisztségviselője’. ⊚ A bég történeti tárgyú művekben használatos. ∼ Idetartozik: (R.) bej ’török úr, bég’ (1802: Nszt.), ez az oszm. bey (↑) újabb kori átvétele.
☞ EtSz.; Doerfer: TE. 2: 402; TESz. bég¹ a., bej a. is; Kakuk: ÉlOsm. 63; EWUng.→ beglerbég, bő