be² A: 1610 béh (CorpGr. 252); 1626 Begyeles [be jeles] (MFl.); 1660 Beg (NySz.); 1795–1796 k. böh (I.OK. 30: 263); 1862 (CzF.) J: ’milyen nagyon! | wie sehr!’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Önkéntelen hangkitörésből keletkezett indulatszó. Elsődleges szerepe a csodálkozás kifejezése volt. Fokozó értelmű partikulai használata másodlagos. A beg változat g-je nyomatékosító elem; vö. →éppen, →itt stb.

Bárczi: Szók. 19; TESz.; EWUng.