baziliszkusz A: 1372 u./ baʒalıſcoſon (JókK. 147); 1405 k. baſalic[us] (SchlSzj. 1716.); 1508 baſiliſkos (DöbrK. 168); 1522 Basiliscus (KeszthK. 438); 1604 Biſiliſcus (Szenczi Molnár: Dict. Régulus a.); 1764 baziliskus (NSz.); 1799/ Bazsiliskus (I.OK. 30: 257); 1835 bazsiliszk (Tzs. Basilisk a.); 1840 basilisk (NSz.); 1843 baziliskusz (NSz.); 1894 basziliszkus (PallasLex. Gyikok a.); 1896 baziliszkuszmódra (NSz.) J: 1 1372 u./ ’népi hiedelemvilágban, mesékben szereplő sárkánygyík, amelynek lehelete és pillantása gyilkos erejű | schlangenhaftes Fabeltier mit tödlichem Blick’ (↑); 2 1905 ’leguánféle gyík | Leguanart (Basiliscus)’ (Brehm: ÁllVil. 7: 215)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. basiliscus, (h.) basil(l)iscus, basillicus ’baziliszkusz’ [< gör. βασιλίσκος ’kígyófajta; baziliszkusz’, tkp. ’kis király’, az állat fején található, koronához hasonlító mintázat alapján]. Az ó- és középkorban mitológiai lénynek tartották. Az újkori természettudomány egy Amerikában honos gyíkfajta megnevezésére újította fel.  ≋  Megfelelői: ném. Basilisk; fr. basilic; stb.: ’baziliszkusz’.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji zs-s, ill. szó belseji és szó végi s-es ejtéséhez vö. →bazsalikom, →árestál, →ámbitus stb; a hangzóközi z-s, ill. a szó végi sz-es alakhoz vö. →bazilika, →amnesztia, →cirkusz stb. Az os, us végződés nélküli változatok német hatásra keletkeztek. 2. jelentésében állattani szakszó.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ bazilika