bársony A: 1221 barsunus [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 206866); 1389 Barson [szn.] (MNy. 64: 327); 1395 k. barſan, barzon (BesztSzj. 670., 671.); 1411 Barsonyus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 39); 1519 parſſont (JordK. 76) J: 1 1221 ? ’(bíborszínű) bársony | (purpurroter) Samt’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1779 e. ’bársonyosság | Samtartigkeit’ (Nszt.) Sz: bársonyos 1221 [hn.] (↑)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. barčı̈n ’brokát’; AH. barčı̈n ’ua.’; csuv. purśăn ’bársony’ [iráni eredetű; vö. újperzsa abrīšam, barēšam; pamír (N.) waršüm; stb.: ’selyem’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *barčun ’selyem, bársony’ lehetett. A szó belseji dezaffirkálódáshoz vö. →borsó, →keselyű stb. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) bàršūn; ukr. (Kárp.) бáршун; rom. (N.) barșón; stb.: ’bársony’.
☞ MNy. 8: 402, 31: 284; TESz.; Ligeti: TörK. 301; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.