barom [4] A: 13. sz. eleje/ bormuc (KTSz.); 1247/ Borumlok [hn.] (MNy. 65: 309); 1305 Baromlak [hn.] (OSieb. 376) J: ‹fn› 1 13. sz. eleje/ ’jószág; szarvasmarha | Vieh 〈Koll〉; Rind’ # (↑); 2 1559 ’csorda | Herde’ (MNy. 67: 487); 3 1598 ’marha, állat 〈pejor.〉 | (Rind)vieh 〈pejor.〉’ # (SzT.) | ‹mn› 1575 ’óriási nagy | riesengroß’ (Heltai: Krón. 105b) | ‹partikula› 1837 ’〈mn fokozására〉 állati, irtó | sehr groß 〈zur Steigerung von Adjektiven〉’ (Nszt.) Sz: baromi 1372 u./ baromy (JókK. 146) | baromság 1527 baromſagaat ’esztelenség, értelmetlenség | Unsinn’ (ÉrdyK. 517)

 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kök-török barı̈m; ujg. barı̈m; csag. barim: ’vagyon’ [< török bar- ’van, létezik’; hasonló szemlélethez vö. →vagyon].  ≋  Vö. még ujg. yı̈lqı̈ barı̈m ’lovaik, jószágaik’ (yı̈lqı̈ ’jószág, állat; ló’).  ⌂  Az 1. jelentés megalapozott, mivel az állattenyésztő magyar törzseknél a vagyoni helyzetet tekintve mérvadó volt az állatállomány nagysága. A 3. jelentéshez vö. →ökör, →szamár stb.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Doerfer: TE. 2: 239; TESz.; Ligeti: TörK. 278; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ baromfi