barna A: 1349 Borna (OklSz.); 1359 barna (OklSz.) J: ’sárgás v. vöröses árnyalatú, szürkébe v. feketébe hajló szín | braun’ # Sz: barnás 1604 Barnas (Szenczi Molnár: Dict. Infúſcus a.) | barnít 1604 Barneitom (Szenczi Molnár: Dict.) | barnul 1778 barnul (MTSZ. 7227003); 1784 barnúlni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 11) | barnállik 1788 barnállott (Nszt.)

Német  (szász E.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (szász E.) broη ’sötétsárga; sötét ‹szín›; vörösesbarna’, (kfn.) brūn, brun ’sötét színű, barna’, – ném. braun ’ua.’ [< indoeurópai eredetű; vö. óind babhrúḥ; litv. bė́ras; stb.: ’(vöröses)barna’].  ⌂  A szó végi a vagy egy német ragozási alak végén található ə helyettesítése, vagy pedig a mássalhangzó-torlódás feloldásának sajátos következménye (vö. →berhe). Eredetileg a →sötét szinonimája lehetett. Az erdélyi szászból való származtatása mellett a hangtani érvek szólnak.

☞ EtSz.; Nyr. 58: 79; Kniezsa: SzlJsz. 794; TESz.; EWUng.→ pernahajder