bariton A: 1818 baritonra (TudGyűjt. 2/3: 124); 1858 barriton (NSz.); 1900 baritónján (NSz.) J: 1 1818 ’középfekvésű férfi(ének)hang | Singstimme zwischen Tenor und Bass’ (↑); 2 1842 ? ’egy fajta hangszer | Art Musikinstrument’ (NSz.), 1893 ’ua.’ (PallasLex.) Sz: baritonista 1829 Baritonisták (TudGyűjt. 13/3: 75)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Bariton; ang. barytone; ol. baritono, (N.) barìton, barèton; stb.: ’bariton’. Zenei műszóként az olaszból terjedt el [< lat. (kés.) barytonus ’feszes; erősen hangzó’ < gör. βαρύτονος ’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba olasz, esetleg német közvetítéssel is került át. ⌂ A baritonista származék keletkezésében a ném. Baritonist ’bariton énekes’ is szerepet játszhatott.