barhent ∆ A: 1494–1495 barhanum [lat. végződéssel] (Neumann: Registrum 1856.); 1697 Parchent, Parkent [-t: tárgyragok] (MNy. 79: 507); 1758 Barchenből (MNy. 69: 361); 1763 Barchet Laibli (MNy. 60: 218); 1765 Barchétbűl (MNy. 60: 218); 1773 párketbűl (MNy. 71: 125); 1788 Barchent (NSz.); 1793 barkán (Nszt.); 1873 barkett (NSz.); 1923 barhent (MTSZ. 9359001); nyj. pargét (MTsz.) J: ’sűrűn szőtt, bolyhos pamutszövet | Barchent’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Barchent, (kor. úfn.) barchen, barchet, parchent: ’bolyhos gyapjú-, flanellanyag’ [< lat. (k.) barrachanus, porchanus ’gyapjúszövet’, ill. fr. (ófr.) barragan ’ua.’]. Forrása az arab barrakan ’durva teveszőr szövet; ebből készült kabát’. A barhent anyagot Németországban, Ulmban kezdték gyártani. ≋ Megfelelői: cseh barchet; le. barakan; stb.: ’barhent’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza a csupán egyetlen adatból ismert bergám ’egy fajta szövet’ (1503: OklSz.).