bárd² A: 1789 Bárdusnak (Nszt. bárdus a.); 1789 bárdok (Nszt.); 1791 Bardusa (Nszt. bárdus a.); 1838 Bard (Tzs.) J: ’dalnok, énekmondó | Sänger, Barde’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Barde; ang. bard; fr. barde; stb.: ’bárd’.  ≋  Vö. még lat. bardus ’ua.’. Forrása a kelta  (ókelta) *bardo-s ’énekes’. A latinból terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba angol és német közvetítéssel került át; a bárdus változat a latinból származik.  ⊚  Elsősorban irodalomtörténeti szakszó.

TESz.; EWUng.