bárd¹ A: 1214 Bard (OklSz.); 1553 baard, barda (MNy. 72: 126) J: 1 1214 ’erdőrész, amelyet egy ember egy nap alatt bárddal kivág | Waldstück, welches ein einziger Mann in einem Tage fällen kann’ (↑); 2 1272 ’balta; fejsze | Art Beil; Art Axt’ # (OklSz.); 3 1560 k. ’alabárd | Hellebarde’ (GyöngySzt. 3045.) Sz: bárdolatlan 1575 bárdolatlan (NySz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) barte, (baj.-osztr.) part, – ném. Barte: ’széles balta; csatabárd’ [< ném. (kfn.) bart ’szakáll’; az elnevezést az magyarázza, hogy a balta fém része szakállként lóg le a nyélről ]. ≋ Megfelelői: fr. (ófr.) barde; rom. bardă; stb.: ’balta; szekerce’. ⌂ Az 1. jelentés metonímia, a 3. metafora, mindkettő az eredeti 2. jelentés alapján.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ alabárd, borbély, borosta, lombard, óbárdus, pakompart