barázda A: 1086 huzeu brazda (Györffy: DHA. I: 251); 1259–1266/ Wrdugbarazdaya [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 272); 1550 k. borozda (KolGl.); 1585 burázda (Cal. 607); nyj. bërázda (MTsz.) J: ’(szántó)földbe vágott hosszú, sekély, árokszerű mélyedés | Furche’ # Sz: barázdás 1383 Barazdas [szn.] (OklSz.) | barázdál 1585 Barazdalok (Cal. 1028)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. brazda; szln. brazda; szlk. brázda; or. борозда; stb.: ’barázda’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. óind bhr̥ṣṭíṣ̥ ’vminek a hegyes vége, fogazás, szegély, sarok’; ném.  (ófn.) burst ’sörte’; stb.].  ⌂  A származtatásban bizonyos nehézséget okoz a borozda változat: bár kevéssé valószínű, de nem zárható ki teljesen annak a lehetősége, hogy külön átvételként még a honfoglalás előtt került át egy keleti szláv nyelvjárásból.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 81; TESz.; Balassa I.: Eke 497; EWUng.→ barázdabillegető, bárcs, bór-, borosta