barát A: 1156/ Bratka [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 109); 12. sz. vége/ bratym (HB.); 1211 Barath [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 545); 1232 Borat [hn.] (MNy. 10: 38) J: 1 1156/ ? ’szerzetes | Mönch’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 39); 2 12. sz. vége/ ’felebarát | Nächster’ (↑); 3 1372 u./ ? ’jóakaró, segítő társ | Freund’ # (JókK. 2), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 88) Sz: barátka 1156/ Bratka [hn.] (↑); 1799 ’barátposzáta | Mönchsgrasmücke (Sylvia atricapilla)’ (Nszt.) | barátos 1215/ ? Bratus [szn.] (VárReg. 280.); 1416 u./² baratoſoc ’barát | Freund’ (MünchK. 82va) | baráti 1263 Barathy [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 589); 1613 ’szerzetesi | mönchisch’ (NySz.); 1766 ’jó barátra jellemző | freund(schaft)lich’ (MNy. 8: 274) | barátság 1372 u./ baratſaga ’szerzetesi állapot’ (JókK. 63); 1416 u./¹ ’baráti kapcsolat | Freundschaft’ (BécsiK. 91) | barátkozik 1527 baratkozyk vala (ÉrdyK. 296) | barátságos 1531 baratsagos (ÉrsK. 450) | barátságtalan 1585 barátságtalan (Cal. 539)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. bratъ, bratrъ ’fiútestvér’; szbhv. brat ’ua.; barát; szerzetes’; szlk. brat ’ua.’; or. брат ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind bhrā́tā ’frátria tagja’; lat. frater ’fiútestvér’; stb.].  ⌂  Nem zárható ki teljesen, hogy a jelentések különböző átadó nyelvekből származnak.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: (R.) bratyi ’pajtás, cimbora ‹főleg az argóban›’  (1848: NSz.); ez a szlk. brate [vokatívusz] ’fiútestvér’ szóból származik. Ma a bizalmas és pejoratív nyelvhasználatban inkább él a bratyizik  [sz.] ’bizalmasan viselkedik, haverkodik vkivel’  (1908: MNy. 6: 375).

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 230; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 80; TESz. bratyi a. is; EWUng.→ ara, barátfüle, baratina, barátkeselyű, bátya, batykó, bubi, cseri-, fele, fráter, kebelbarát, köz-, mű-²