baráber × A: 1887 baraber (VasárnapiU. 1887/6.: 226); 1894 parabereken (BpHírlap 1894. aug. 9.: 7); 1921 baráber (Nszt.); nyj. barábel, berábel, brábel (Ethn. 67: 15); bërábër (EtSz.) J: ’alkalmi munkát végző, (vándorló) munkás | von Gelegenheitsarbeit lebender, (wandernder) Arbeiter’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) baràber, paràber ’nehéz munkát végző ember, különösen útépítésnél dolgozó segédmunkás; csavargó’ [< ol. barabba, (N.) baràba ’csavargó, naplopó’]. A gör. (bibl.) βαραββάς ’‹bűnöző, akit Pilátus Jézus helyett szabadon bocsátott›’ nevére megy vissza. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) baràba ’csavargó’, baráber ’munkahelyét állandóan váltogató munkás’; szlk. (N.) baráber ’ua.’; stb.
☞ Nyr. 85: 92; TESz.; EWUng.→ barkochba