bár² A: 1531 k. Bar czac (MKsz. 1984: 229); 1537 bar (Klemm: TMondt. 605); 1865 bá' (NSz.) J: ‹partikula› 1 1531 k. ? ’bárcsak | wenn nur’ # (↑), 1561–1564 ’ua.’ (MNy. 5: 34); 2 1537 ’ám | wohlan’ (Klemm: TMondt. 605); 3 16. sz. második fele ’legalább | wenigstens’ (RMNy. 2/2: 11) | ‹ksz› 1546/ ’noha | obwohl’ # (HoffgreffÉn. X3b)
Szóösszerántás eredménye. | ⌂ A →bátor² szóból jött létre. Eredetileg ráhagyás, belenyugvás kifejezésére használták, majd óhajtó jelentést is felvett. Megengedő mellékmondatokban vált kötőszóvá. A bár² elterjedése a →bátor² fokozatos kiszorulásához vezetett. ∼ A bár² -n módhatározóragos megszilárdult ragos alakulata a (R.) báran ’bátran, merészen’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.). ⌂⇒ A magyarból: szbhv. bar; rom. bar: ’bárcsak, legalább’.
☞ Klemm: TMondt. 605; Berrár: TörtMondt. 172; TESz.; NéprNytud. 26: 151; EWUng.→ ámbár, bár-, bátor², nem-