bánt A: 1138/ ? Bantas [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1372 u./ bantanÿ [sz.] (JókK. 15); 1591 meg banatatuan [sz.] (NySz.) J: 1 1372 u./ ’háborgat | behelligen’ # (↑); 2 1372 u./ ’bántalmaz | mißhandeln’ # (JókK. 94); 3 1416 u./¹ ’(meg)akadályoz | hindern’ (BécsiK. 285); 4 1533 ’gyötör 〈betegség〉 | plagen 〈Krankheit〉’ (Murm. 973.); 5 1573 ’(meg)sért | beleidigen’ (SzT.); 6 1784 ’hozzáér; érint | anrühren; (be)treffen’ (Nszt.) Sz: bántás 1138/ ? (↑); 1495 e. bantas (GuaryK. 69) | bántó 1466 Bantho [szn.] (OklSz.) | bántalom 1510 bantalmakat (MargL. 154) | bántódik [ma meg~ igekötővel] 1615 bántódik (SzT.) | bántalmaz 1839 bántalmazva [sz.] (Sz. Kiss: MonogrVázl. I: 140)

Származékszó. |  ⌂  A →bán¹ igéből jött létre -t műveltető képzővel. A jelentések metaforikusan keletkeztek a feltehetőleg eredeti első jelentésből. A középmagyar korban elavult bántalom származék a nyelvújítás idején került ismét használatba.  ⌂⇒  A magyarból: szln. bantovati ’megsért, megbánt’; szlk. bantovať ’bánt, háborít’; rom. bîntui ’kínoz, gyötör’.

☞ EtSz. 2. bán a.; TESz.; EWUng.→ bán¹, nebáncsvirág